Kedves vagy és alázatos? A narcisztikus úgy megszimatolja, mint cápa a vért!
Ismerd fel a narcisztikus személyiséget, aztán fuss előle, ha kedves az életed!
Mit nevezünk nárcizmusnak?
A nárcizmus kifejezést Sigmund Freud alkotta meg a görög mitológiai alakra Narcissusra utalva, aki betegesen önhitt fiatal férfi volt, és beleszeretett saját tükörképébe.
Freud azonban azt is kijelentette, hogy egy bizonyos szintű nárcizmus mindenkiben születésénél fogva jelen van. Ha ez az egészséges szintet nem lépi túl, akkor tulajdonképpen nincs is semmi baj.
Hogyan ismerd fel, amikor már ez kórós? Igazából már az elején tudod. Figyelj a tudatalattidra, meg fogja súgni. A túl sok nyálasság, felmagasztalás, alásimulás a kapcsolat elején már legyen figyelmeztető jel.
A többi ismérvet igyekeztem összefoglalni, ha valakit felismertél rakéta gyorsasággal vedd fel a nyúlcipőt és- illa berek, nádak erek - már ott sem legyél!
A narcisztikus embernek gyermekkorában sérül a társas viszonya az anyával. A gyermek személyisége nem fejlődik egészségesen, mert nincs meg a kölcsönös kommunikáció a felnőtt és a gyermek között, vagy hiányzik a gondviselő empatikus képessége. Az anya nem tudja magát beleélni gyermeke szükségleteibe, érzelmeibe, nem tudja megfelelő módon csökkenteni a gyermek által megélt szorongásokat. Egy depresszióval küszködő anya – aki saját gondjaiba van süppedve – arckifejezésével semmilyen érzelmet nem tud visszatükrözni gyermeke számára. A gyermek nem érzi, hogy fontos lenne, nem tudja megélni, hogy ő egy értékes személyiség.
Nem tudja gyermekként megélni a feltétel nélküli elfogadást, és ezért az önérzete nem fejlődik megfelelően. Felnőttként sem lesz önérzetes, mindig azt gondolja, hogy nem felel meg a többi embernek, és a tettei sem elég jók ahhoz, hogy mások elfogadják.
A nem megfelelő önértékelésű narcisztikus személy az embereket jókra és rosszakra, az életet kellemes és kellemetlen pillanatokra osztja. Ellentmondásos és nincs kitartása. Vagy kettősség lesz úrrá rajta, vagy pedig másra ruházza a rossz tulajdonságait, jellemzően áldozatát okolja saját gyengeségeiért. A mást ostobának, manipulátornak, szélkakasnak, és hazugnak lefestő narcisztikus a saját maga által rettegettnek tartott, és féltve elpalástolt tulajdonságait sorolja fel.
Folyamatos kisebbrendűségi érzés él benne, mindig elhagyatottnak, magányosnak, kívülállónak érzi magát.
A narcisztikus pont úgy viselkedik, mint bárki más, a külseje a cselekedetei nem árulják el, mennyire éretlen érzelmi síkon. Legtöbbször egy elbűvölő, tehetséges, okos, dolgait helyesen és jól intéző embert látunk.
A narcisztikus első ránézésre szerethető, melegszívű ember, - mindaddig, amíg neki haszna van ennek táplálásából, és mindaddig, amíg a környezetében lévők hajlandók őt feltétel nélkül imádni. Szívélyes megjátszásával tudja véghezvinni az akaratát és ezzel tudja manipulálni a többieket.
Mottója: „amennyiben nem úgy gondolkozol, cselekszel, vagy mondasz valamit, mint én akkor te rossz ember vagy.”
Könnyen és ravaszul magához láncolhatja a hozzá közel állókat, mert folyamosan apró ajándékokkal, figyelmességgel halmozza el őket – ezzel késztetve hálára az áldozatokat.
Kísérő kártyája szövege: „Becsülj meg, légy hálás nekem, imádj engem – mert különben semmit nem érsz a szememben”
Tromfold túl, adj neki több ajándékot, mint amit te tőle kaptál és lásd meg fog zavarodni, nem tudja mire vélni. A te ajándékod kártya szövege: „Felismertelek, nem vagyok hálás, legyél te!”
Nem fog tudni mit kezdeni a szituációval, nem érti. Csak azt érzékeli, hogy valami nem úgy sült el, ahogy ő szerette volna. Ne lepődj meg, ha megsértődik és kilép a kapcsolatból.
A narcisztikus egyedül gyenge. Egy seregnyi emberre van szüksége maga körül, - olyanokra, akik saját hiányosságuk miatt készek megadni neki a feltétlen rajongást. Egy egész seregnyi embert lehet manipulálni, ez maga a kánoán.
A csoport – az udvartartás – életfontosságú a számára. Kiemel belőlük kedvenceket és bűnbakokat, attól függően, hogy megkapja e, a szükséges imádatot tőlük, vagy pedig szükség van e olyan személyre akire átruházza saját bűntudatát.
Mindegy, hogy férfi vagy nő ugyanazok az alapszabályok érvényesek rá.
Az önzőség, a figyelem kikényszerítése. Folyamatos csodálatra, gazdagságra, és hatalomra törekszik minden létező módon.
A narcisztikus irigy, és versengő, de mások sikerétől szorongó lesz. A saját énje elleni fenyegetésként éli ezt meg. Sértődékeny, haragtartó, gyanakvó és felszínes. Fellengzős és kihasznál másokat.
Minden tettéből ordít:
Vegyél észre!
Fogadj el!
Értékelj!
Biztosíts arról, hogy mindenkinél jobb vagyok!
Szeret beszélni az érzelmeiről. De nála ez csak azt jelenti – szeretem, hogy csodálsz engem. Olyan, mint a kaméleon, megfelelő szavak, tettek, megfelelő időben – persze csak akkor, ha előnye származik a helyzetből. Megérzi a másik hangulatát és elvárásait.
Párkapcsolatában, ugyan úgy hasznot akar húzni, mint udvartartásától. Társát tárgynak tekinti, melyet birtokol, és melyhez korlátlan használati joga van. A partner valódi kívánságai, érzései nem számítanak. Ebben a párkapcsolatban a másik félnek nincs lehetősége a lelki fejlődésre, nem változhat meg soha.
Cédulája:
„Dísztárgy vagy a vitrinben. Senki nem érhet hozzád. A tulajdonom vagy, az enyém vagy.”
A narcisztikus nagyon ügyesen leplezi belső szorongását – szerepjátékokkal és díszletekkel. Mindig máshová és más után vágyakozik. Jellemző rá a nyugtalanság a rövid ideig tartó koncentráció és a folyamatos mozgás iránti szükséglet. Nem tud a jelenben élni, elméje folyamatosan vagy a múltban vagy a jövőben kószál.
Mindig bizalmas légkört teremt maga köré, hogy az emberek megnyíljanak számára.
Így minél több hasznos információhoz jusson hozzá, amelyekkel később – saját érdekei szerint – hízeleghet, vagy porig alázhatja áldozatát.
Más baja nem hatja meg, semmi olyat nem tesz, amiből ne származna előnye, és mégis meg tudja játszani az önzetlen jótevőként segítő barátot, de ugye ennek meg van az ára, mindenki csodálja és ismerje el hogy ő milyen rendkívüli.
Meg van győződve róla, hogy az ő életében sokkal nagyobb problémák vannak, mint bárki máséban. Őt senki sem érti meg és sorra érik az igazságtalanságok.
Mindent és mindenkit okol valamiért, ahol az áldozat szerepét mindig magára osztja.
Erkölcse dinamikusan változik, az a helyes, ami adott helyzetben az ő érdekeit szolgálja. Mindent és mindenkit képes erkölcsileg becsmérelni, kivéve saját magát és önnön tetteit. Számára teljesen természetes az erkölcsi normákkal szemben cselekedni, amennyiben ebből haszna származik.
Az ő általa végzett munka sokkal értékesebb, felelősségteljesebb és nehezebb, mint másoké.
Mindig mindenben a tökéletes teljesítményt akarja elérni. Mindenben a legcsodálatosabb akar lenni.
Kizárólag fontos emberekkel társalog, hogy hasznot és hatalmat szerezhessen magának.
Az empatikus képességek hiánya megnehezíti a szociális életét. Miután nem rendelkezik empatikus képességgel, félreértelmezi a mások által adott jeleket, érzelmi reakciókat ezért hajlamos konfliktus helyzetekbe keveredni.
A narcisztikus mindig megbosszulja az áldozat önállósági törekvéseit.
Elemi szükséglete a család, barátok irányítása. Ha nem képes hatalmat szerezni, akkor bosszút áll azokért a helyzetekért, amikor nem tudta keresztül vinni akaratát, vagy úgy érzi kicsúszott az irányítás a kezéből.
A hatalmát fitogtató narcisztikus olyan, mint egy dackorszakban megrekedt kisgyerek.
Minden kapcsolatára ugyan az a helyzet illeszthető. Mindegyik teli van bűnössel, vádlottal, áldozattal és bűnbakkal. A narcisztikus gyenge egójának szüksége van a drámai helyzetekre. Muszáj, hogy neki legyen igaza.
Minden problémájáért a helyzetet és a körülményeket teszi felelőssé, soha nem hajlandó elgondolkodni azon, hogy neki milyen része lehetett az eseményekben. Irreális önképe van, és azt gondolja, hogy különleges jogok illetik meg.
Ha valaki átlát rajta, és már nem csodálja, vagy bármi módon megsérti, akkor azonnal és minden késedelem nélkül kegyvesztett lesz. Az ilyen emberekre nem kíváncsi, hátat fordít nekik és másoknak is csak rosszat mond róluk.
Kivételt jelentenek ez alól azok az emberek, akiket a narcisztikus magához mérten túl erősnek talál. Őket inkább körbe udvarolja, vagy nagy ívben elkerüli, mert tart tőlük, fél a személyes konfrontációtól. Ezeket az embereket nem szeretné ellenségei táborában látni.
Ismerd fel a narcisztikus személyiséget, aztán fuss előle, ha kedves az életed!
Írta: Jáspis Jósnő
Copyright © All right reserved.
