Ami rosszul kezdődik, az rosszul is végződik
Amikor rosszul kezdődik egy nap, az már veszett fejsze nyele, mert általában teli lesz bosszúsággal és rosszul is végződik.
Reggel az óra csörgés után, amikor csak 2 percre visszateszed a fejed, mire feléledsz eltelt fél óra, riadtan és hirtelen ébredsz - figyelmetlen voltál rohanni kell.
Kapkodás, siess, gyere ki már, óra nézés, hová tetted, gyerek reggelije, kiömlött, tedd el, ne azt, ezt, hol az ingem, mit vegyek fel, hol a szemfesték, elkenődik, letörlés, már nincs idő újat feltenni, hol a kulcs, hol a táskám, bezárom, elindulok végre. Bosszús vagy, naná.
Az orrod előtt suhan el a villamos, már nem éred el. A következő pedig késik. Végre megérkezik, ezren vannak rajta, tülekedés, lökdösés, a legbüdösebb ember biztosan melléd áll, levegő után kapkodsz, ablakot nyitni nem lehet, ájulat szélén megérkezel, végre leszállsz. Bosszús vagy, naná.
Elkéstél, pironkodva esel be, és még szép, hogy egy értekezlet kellős közepébe. Ciki. Elnézel a neheztelő tekintetek mellett, tudatosodik benned, hogy nem vagy kifestve rendesen, hiszen arra sem volt időd. Vajon hogy áll a hajad és egyáltalán hogy nézhetsz ki. Önbizalmad azonnal a bányászbéka feneke alá zuhan. Hol a rád kiosztott feladat kidolgozása? Ájáj hová tettem, aha, a fiókba dobtam be tegnap. Elnézés kérése, felállás, rohanás, fiók kinyitása, most persze nem megy egyszerűen, majd a beragadt fiók kirántása egy heves mozdulattal. Azonnal minden a földön köt ki, nem baj meg van az iromány, irány vissza. Újra elnézést kérő mosoly, neheztelő tekintetek. Mély levegő, okosakat mondasz, túl vagy rajta.
Ebédidőben lemész a kedvenc kajáldádba, ahol kilométeres sor fogad, végre odaérsz, elfogyott mondja az eladó, nem baj akkor ezt, az sincs, akkor mindegy azt, ami van. Most már kezded elveszíteni a türelmedet és kisebb előadást tartasz a választék milyenségét illetően. Valószínűleg az eladónak is rossz napja van, mert szóváltásba keveredik veled, ahonnan ugye te jössz ki vesztesen. Basszus, - bosszús vagy, naná.
Végre hazafelé, tömött villamos, talpalatnyi hely sincs, lábak taposása, lökdösődés, majd szóváltás, ki és hová menjen, vérnyomás 5oo, nem baj megérkeztél leszállsz.
Otthon vagy, a lakás olyan mintha egy ciklon vonult volna végig rajta. Megpróbálsz a helyzet ura lenni, pakolás, mosogatás, mosás, főzés. Amire gondoltál, hogy van itthon az nincs, újratervezés.
Megérkezik a gyerkőc, aki szemlesütve vallja be, hogy nem tanult és egyest kapott.
Elfogy a türelem, ellendül a kezed. Már azonnal megbánod, hiszen megfogadtad, soha nem leszel olyan, mint Anyád, de már megtörtént. Lehet, hogy ez most egy jó időben oda tett pofon volt, de az is lehet, hogy nem.
Lehet, hogy a gyerek már az interneten nézi a strasbourgi Emberi Jogok Bizottsága címét, hogy feljelentsen kiskorú veszélyeztetése miatt. A fene egye már meg az egészet, bosszús vagy, naná.
A férjed telefonál, hogy később jön haza, mert, hogy a haverok, meg meccs meg buli és egyáltalán ez jár neki. Hát hogyne miért is ne járna, mondod és lecsapod a telefont.
Gyerek nem vacsorázik, te sem.
Végre lefekszel. No de ekkor megérkezik a virágos jó kedvében lévő férjed, aki a sörös pofájával még egy kibékülős szexet is betervezett mára.
Na, nem itt most elég!
Jól kiordítod magadból az egész nap bosszúságát, még egy tányért is a földhöz vágsz, mert ez viszont neked jár, de hát mondani nem kell, nem törik össze.
Ezen aztán már jót röhögsz és fensőséged teljes tudatában otthagyod az érthetetlen pofát vágó teremtés koronáját, az egyest, had ne értse mi is történt.
Még egy csapás vár rád, mert amikor a férjed urad leteszi bánatban megőszült fejét, már horkol is, nem kicsit – több decibellel, mert ugye mindig az alszik el hamarabb, aki horkol.
Boldogan rugdosod, amíg abba nem hagyja, és már most megfogadod, hogy inkább 2 órát húzol fel, hogy el ne aludj, mert ez a nap maga volt a bosszúságok bosszúsága, még egyszer – legalább is belátható időn belül – nem akarod átélni.
Elalszol, és már csörög is az óra, csak még 2 perc……………………………
Írta: Jáspis Jósnő
Copyright © All right reserved.
