Honnan ered a cigánykártya?
A kártya őshazája India, ahol a kártyalapok vallási szertartások eszközeként jövendőmondásra szolgáltak. A kártyákat, mint játékeszközt ott csak az 1500-as évektől kezdték használni. Egyes feltételezések szerint a cigányságnak szerepe volt a kártya európai elterjesztésében, ez azonban jelen ismereteink szerint se nem kellőképpen bizonyítható, se nem cáfolható.
A kártya Európában elsősorban, mint játékeszköz jelent meg a XIV. században és terjedt el a XV. század második felében. Az első - ma ismert - kártyajóskönyv csak 1507-ből származik. Az eredeti tarokk kártyából kialakulnak a ma is ismert német és francia színjelzős játékkártyák, melyeket ekkor már játékra és jóslásra egyaránt használtak.
A kifejezetten jóslás céljára alkotott kártyák az 1600-as években jelennek meg először, ezek kártyajáték céljára már nem alkalmasak. Egyik típusuk a tarokk kártya divinatórikus változata (amit a magyar nyelvben megkülönböztetésképpen a tarot szó jelöl), másik fő típusuk az úgynevezett „illusztrált jóskártyák feliratokkal”, melyet a köznyelv - nem csak a magyar, hanem más nyelvekben is - cigánykártyának nevez.
A köznyelv által cigánykártyának nevezett kártyát a szakirodalom az "illusztrált jóskártya feliratokkal" névvel illeti. 36 vagy 32 lapos jóskártya, mely egy személyt, eseményt vagy valamilyen allegorikus figurát ábrázol. A kártya alján az ábra elnevezése olvasható általában több (4-6) nyelven. A ma is használatban lévő formák először a XIX. század második felében jelentek meg, egyéb változatokat azonban lényegesen korábbról is ismerünk.
Az okkultista hagyományok nagy szerepet tulajdonítanak a cigányságnak a kártyavetés és a jövendőmondás terén. Kétségtelen, hogy a - városi folklór kategóriájába tartozó - kártyavetés művelői elsősorban a cigányasszonyok voltak, aki ezt vidéken is terjesztették. A kártyavetéshez állítólagosan a cigány férfiak is értenek, de ők - legalábbis nyilvánosan - nem művelik. Az asszonyok kártyavetése egyfelől jelentős jövedelem kiegészítésnek számított a cigány háztartások életében, a jósoltató részéről pedig a lelki problémák egyfajta kezeléséül szolgált.
Forrás: Wikipédia
